Elérkezett a reggel tíz óra magassága és eljött a pillanat, irány a mosdó. A reggeli, a mellé elfogyasztott 750 ml szénsavmentes víz illetve az ezek után kb. 30 perccel megivott espresso (egy cukor, nagyon kicsi tej) kifejtette a szokásos hatását. Bent az open office-ban is van mellékhelység viszont én a távolabbi, bejáratnál lévőt részesítem előnyben.

Mikor kiérek, áthaladok a mosdókon majd örömmel konstatálom, hogy a következő teremben lévő összes helyiség üres. Összesen három stall van illetve ezekkel szemben három fali piszoár. Én mindig a legelső stall-t szoktam használni, ha üres.

Az itt eltőltött napi 30-40 perc alatt (van, hogy ebéd után vagy kora délután is beesik egy) mindig azt számolgatom percre leosztva, hogy ezért a tevékenységért mennyit fizet nekem a cég. Azt hiszem van egy erre specializálódott app, de lusta vagyok rákeresni és letölteni.

Dolgom végeztével visszamegyek a mosdókhoz és alaposan megmosom a kezemet három nyomás folyékony szappannal (Ilyenkor mindig átfut a fejem, hogy remélem nem szárítja ki a kezemet.). Aznap már kb. negyedjére mosok kezet. Utána megtörlöm a kezeimet papírtörlővel. Meleglevegős kézszárító is van a falon, de azt nem szeretem használni. Először a bal kezemet törlöm meg, hogy a víz ne folyjon rá az órámra. Megtörlöm a tenyeremet, aztán a kézfejemet majd az ujjaim közét.

Kifelé menet mindig lekapcsolom a villanyt.

A buszmegálló felé sétálok. Reggel 7:45 körül jár az idő, az iroda felé tartok. Az úton kocsisor áll. Megint dugó van, pedig korábban ez nem volt jellemző a környéken. Vajon csak egy lezárás, útfelújítás okozza ezt vagy ennyire megnövekedett itt is a forgalom? Nem lennék meglepődve, ha az utóbbiról lenne szó. Az elmúlt egy-két évben sokszor támadt az az érzésem, hogy egyre több az ember a városban. Ez érthető is, sok a munkalehetőség, jobb fizetési kilátások, mint vidéken.

Ekkor meglátom az utca végéről közeledni. Nehéz megállapítani a nemét, de vélhetően nő habár semmi nőisesség nem látszik rajta. 160 cm körüli, láthatóan túlsúlyos, de nem az az extrém kategória. A korát is nehéz meghatrozni kb. 40-50 éves lehet.  A koszos baseball sapka alól kilógó haja rövid, őszes, de nem teljesen ősz. Kissé előrehajolva, bicegve jár. Valószínüleg valami egészségügyi probléma lehet a hátával, lábával. A bőre szürkés és kisebb-nagyobb lilás, feketés foltok vannak rajta. Az arcán hosszú, ősz szőrszálak vannak elszórva.

Egyre közelebb ér. Már nincs idő átmenni az út túloldalára, el kell menjek mellette. Lépteimen gyorsítok. Amikor már közel jár hozzám, a fejemet elfordítom, a lélegzetemet visszatartom. Nem akarom beszívni a körülőtte lévő levegőt. Miután elhagytam, számolom a lámpaoszlopokat. Minimum három oszlopnyi távolságban szoktam csak újra levegőt venni.

Remélem, megint nem futunk össze egy darabig.  

Elfogyott a víz az üvegemből. Egy 750 ml-es, vastagfalú üvegből iszok menetes fém kupakkal, amiben egy gumi tömítés van. Ki kell menjek a konyhába az automatához vízért. A nadrágom szára ülés közben mindig felhúzódik. Ezt megigazítom, lezárom a laptopom és elindulok a konyhába. Remélem nem lesznek sokan a vízautomatánál. A konyha (illetve egyben ebédlő is) egy teljes, plafonig tartó üvegfallal van elválasztva. Ahogy közeledek, az üvegfalon keresztül már látom, hogy ketten is állnak a gép mellet. Remek, ez azt jelenti, hogy egy kellemetlen téblábolás jön, ameddig a többiek végeznek. A két kollegát csak látásből ismerem. Soha nem beszéltem velük egy szót se. Köszönjek nekik? Ez a kérdés mostanában aktuális, ugyanis sokan leszoktak a köszönésről. Még abban az esetben is, ha teljesen egyértelműen az adott illetőre köszön rá az ember.

-Sziasztok! – köszönök végül.

- Szia! – motyogja az egyik rám se nézve.

A másik, mintha meg se hallotta volna, rezzenéstelen arccal tölti tovább a poharát.

Beállok harmadiknak a vízautomata mellé. Közben a pohár végre megtelt (kb. 3 dl). Már csak ketten maradtunk.

Bármiféle beszélgetés lehetőségét elkerülve rátámaszkodok az automata mellett lévő ablak párkányára és kibámulok rajta. Természetesen a másik fél se akar beszélgetésbe bonyolódni. Mereven bámulja a kezében lévő flakont és az azt lassan megtöltő vékony vízsugarat.

Merengve nézem az utcán sétáló embereket. Azon tűnödök, milyen jó lenne most nem az irodában lenni. Észre se veszem, hogy a kollega közben végzett és én következem.

Odatartom a géphez az üvegemet és nyomva tartom rajta a gombot. Mindig higed, szűrt, szénsavmentes vizet iszok. Nem akarom, hogy a szénsav tönkretegye a fogzománcom. A szerkezet UV fényt vezet át a vízsugáron. Ez pontosan nem tudom, milyen célt szolgál. Az automata tetején lévő leírás szerint, ezzel a módszerrel is fertőtleníti a vizet. Egyébként még lehetőség van szénsavas vizet, langyos vizet illetve forró vizet engedni a gépből.

Az üveg megtelik én pedig visszasétálok a helyemre.

Új Outlook értesésítés érkezett. Meeting invitation, kíváncsian (nyilván nem) megnyitom. A Team Leader kiírt egy meetinget nap végére, ami 15 perccel tovább fog tartani, mint a munkaidő. Érkezik is a szokásos dilemma: Accept vagy Decline? Persze ez csak filozófikus, elfogdom a meetinget (Send the response now). Jobbra nézek. Kollegám nézz vissza rám és suttogva kérdezi:

- Tovább fog tartani, mint 17:30?!

(Igen, Te faszfej, ügyesen tudsz olvasni.) - Igen, tovább. Válaszolom.

A buszon a srácnak ugyan olyan pulóvere van, mint nekem. Vagy legalább is nagyon hasonló. Ő is inggel vette fel. Vajon ő is annyit szokott szenvedni vele, mint én? Mikor felveszem az inget eleve elővigyázatos vagyok és nem tűröm be egyből a nadrágomba. Amikor a pulóver felvételére kerül a sor direkt megfogom az ingem ujját, hogy a pulóver ne húzza fel, de rendszerint kicsúszik a kezemből és természetesen felgyűrődik. De nem csak az ing ujja… A pulóver teljesen rátapad az ingre, így a váll rész lecsúszik a lapockámra, a kar rész pedig teljesen kicsavarodik. Ekkor egy 10 perces procedúra következik, ameddig normális állapotba cibálom magamon az inget és rajta a pulóvert. Ha ez sikeresen megtörtént utána jöhet csak az ing betűrése a nadrágba. Vajon ez a srác is ezt játsza minden reggel?

Szerencsére ma rajtam csak egy póló van és bőrkabát.

Ekkora bevillan, hogy reggel a fogmosás után nem használtam fogselymet. Basszus, miért felejtettem el? Érzem, hogy emelkedik a vérnyomásom. A nyelvemet véghúzom a fogsorom belső felületén. Aztán a külsőn is. Próbálom megvizsgálni a fogközeimet, már amennyire elérem őket. Itt is, ott is kis lepedék darabokat érzek. (Valószínűleg nincs ott semmi, de a fogselyem elmúlasztásának tudatában mégis érzem.) Remek… Mindegy esete bepótolom.